Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, sok legenda szól róla, és sok népszokás fűződik nevéhez.
Pogányként született, 15 évesen már a római hadseregben állt helyt. Jószívű vitézként sokat segített a szegényeknek és betegeknek. A legenda szerint egy fagyoskodó koldusnak adott köpenyéből, hogy ne fázzon. Aznap este Márton “meglátta” Jézust, aki elmondta, hogy ő jelent meg koldusnak álcázva. E látomás hatására Márton otthagyta a hadsereget, megkeresztelkedett, és attól kezdve Istent szolgálta. A sok jó cselekedetéért püspökké szerették volna szentelni, ám ő inkább elbújt a libák óljába, nehogy el kelljen vállalnia a felkérést. A ludak azonban hangos gágogásukkal elárultál hollétét.
Ebből a történetből ered az egyik Márton-napi jelkép, a liba.
Márton napja az óév utolsó ünnepének számított. Végetértek a mezőgazdasági munkálatok. A lisztet és a betakarított terményeket bezsákolták és eltették télire, az újbort pedig hordókba töltötték. Az emberek fonókba jártak, és a gyerekekkel együtt készülődtek az adventre.
A népi hagyomány úgy tartja, hogy ilyenkor esik le az első hó.
,,Ha Márton napján esik a hó, akkor hosszú lesz a tél.”
Ilyenkor hatalmas lakomákat csaptak. Úgy vélték, ha ezen a napon tele eszik-isszák magukat, nem fognak éhezni és szomjazni az új évben. Kövér, tömött libákat vágtak, és töltött libanyakat, libamájat, libalevest, ludaskását /rizses/ szolgáltak fel az ünnepi lakomán.
“Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik,,- tartja a mondás .
Időjóslásra is használták ezt a napot.
Miután elfogyasztották az ételt és megkóstolták az újbort, a liba mellcsontját időjóslásra használták. Megfigyelték, ha fehér, áttetsző a lúd mellcsontja, akkor fehér, kemény hideg tél lesz, ha szürke, akkor a tél enyhe, sáros lesz.
“Ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél, ha borús , akkor a tél is borongós lesz.”
”Ha Mártonkor a lúd a jégen áll, karácsonykor sárban botorkál.”
Márton emlékének tiszteletére elterjedtek hazánkban a lámpás felvonulások, vigasságok. Ilyenkor a gyerekek lámpásokat készítenek, sötétedés után ezekkel énekelve vonulnak végig a település utcáin, majd eljátsszák a Márton-napi legenda történetét. A mulatság végén a tábortűz mellett körtáncot járnak , és elfogyasztják a Márton-napra készített finomságokat: süteményeket, forró teát, sült almát és gesztenyét.
Szent Mártont is, akár Szent Miklóst a gyermekek barátjának tartják.
Ezek a dalok, mondókák segítenek abban, hogy jobban megismerhessük a Savariaban /mai Szombathelyen/ született Szent Márton életútját.