Skip to content
Home » Márton-napi énekek

Márton-napi énekek

    1.Szent Mártonnak ünnepén

    1.Szent Mártonnak ünnepén

    Égő lámpást viszek én.

    Világítson mindig minékünk,

    ahol járunk, ahova megyünk.

     

    1. Pogány volt ő katona

    Úgy lett Isten bajnoka

    Ketté vágta díszes köpenyét,

    Betakarta koldus testét.

     

    1. Osszuk szét a köpenyét,

    Öröksége a miénk.

    Pannon földnek drága fia,

    Segíts minket, vigy a jóra.

     

    2.Hideg sötét éjszakán

    1.Hideg sötét éjszakán Márton baktatott lován

    Kipp- kopp kipi, kipi, kipi, kipi kopp

    Kipp -kopp kipi kipi kipi kipi  kopp

    2.Hideg, fázó embert látott, köppenyt adott s odébb állott

    Libb- lobb libi libi  libi libi lobb

    Libb- lobb libi libi libi libi lobb

    1. Hideg sötét éjszakán Te is megtennéd talán

    Dibb-dob  dibi, dibi, dibi, dibi dobb

    Dibb- dobb dibi, dibi,dibi, dibi dobb

     

    1. Márton püspök, császár harcosa..

    Márton püspök, császár harcosa,

    Nem voltál te gyáva.

    Isten volt az összes fegyvered,

    Úgy mentél csatába.

    Márton püspök a fagytól védj meg,

    Hóval fújd be az erdőt, rétet,

    Hozd el vig tavaszunkat!

     

    4.Zengje a szívünk…

    Zengje a szívünk énekelje nyelvünk

    Szent Márton püspök életének hírét,

    kit három ország magáénak mondhat, és bízva kérhet.

     

    Értelme éles, életében józan,

    római császár derék katonája,

    s hittanulóként szívében már érik Isten igéje.

     

    Irgalmas szívvel meglátja a koldust,

    őt felruházván megismeri Krisztust,

    majd érett fejjel messzi Galliában papja lesz néki.

     

    És íme: püspök Túrnak városában,

    nagy méltóságban egyszerűen élvén,

    védelmezője ragadozók ellen s atyja a nyájnak.

     

    Szent Márton, kérünk, ki már célhoz értél,

    főpapok dísze, légy a papok őre,

    s a magyar földet, hol születtél egykor, mint atyánk, óvjad!

     

    5.Szent Márton-dal

    Szent Márton hóban lovagolt,

    lova a szélnél is gyorsabb volt.

    Szent Márton lovagolt vígan,

    meleg köpenybe burkoltan.

     

    A hóban koldus vacogott,

    nem viselt mást, hitvány rongyot.

    “Ó, légy a segítségemre,

    vagy megvesz az Isten hidege!”

     

    Húzza Szent Márton a gyeplőt,

    megáll a didergő előtt.

    Szent Márton éles szablyája

    a meleg köpenyt szétvágja.

     

    Felét Szent Márton od’adja,

    koldus hálásan fogadja,

    de Szent Márton már vágtat el

    köpenye másik felével.