November 25.: Alexandriai Szent Katalin

    Alexandriai Szent Katalin a középkor 14 segítőszentjének egyike, a tanulók, filozófusok, könyvtárosok, nyomdászok, kerékgyártók, fiatal nők és dajkák védőszentje. Rengeteget olvasott, így kimagasló műveltségre és bölcsességre tett szert. 

    Megtéréséhez egy látomás vezetett: megjelent neki Szűz Mária, karján a kis Jézussal.  

    Az akkori római császár mindent megpróbált, hogy visszatérítse őt a római hitre, de mivel nem sikerült, börtönbe záratta. Katalin az ott töltött napokat is térítéssel töltötte: keresztény hitre térítette azokat, akik meglátogatták (pl. a császár feleségét és 200 katonáját is).  Mivel a vastüskés kerékszerkezet – amit kínzóeszközként készítettek neki – a legenda szerint széttört, ezért halálra ítélték. Testét, melyből tej folyt vér helyett, angyalok repítették fel a Sinai-hegyre, hogy ott temessék el. 

    Katalin-napi szokások:

    • Ez az advent előtti utolsó nap (Kisfarsang napja), amikor bálokat tartottak.
    • Katalin napján tilos volt dolgozni, seperni, kenyeret sütni, hisz aznap még a malmok sem őröltek.
    • Ezen a napon hajtották ki a pásztorok utoljára  a csordát a legelőre.
    • Jövendöltek is e napon. A lányok orgonaágat  (azaz Katalin-ágat, Katalin-gallyat) hajtattak, amelyből karácsonyig kiderült, mikor fognak férjhez menni. Ha karácsonykor kivirágzott az ág, a következő évben bekötötték a lány fejét. A fiúk böjtöt tartottak, hogy álmukban megláthassák jövendőbelijüket.

    Időjóslást is végeztek az aznapi időjárást  figyelve: 

    “Ha Katalin kopog, karácsony locsog, ha Katalin locsog, karácsony kopog.’’

    “Ha Katalin szépen fénylik, a karácsony vízben úszik.”

    “Ha Katalinkor megáll a liba a jégen, akkor karácsonykor sár lesz.”

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük