Halottak napján elcsendesedünk, virágot (általában krizantémot, őszirózsát) viszünk a temetőbe, rendbe tesszük a sírokat, mécsest gyújtunk, imádkozunk.
Bizonyos településeken az volt a szokás, hogy egész nap sütöttek-főztek, torokat ültek, a szegényeket megvendégelték, alamizsnát osztottak.
A népi hiedelem szerint a sírok feldíszítésére azért volt szükség, hogy a halottak jól érezzék magukat ott, ahova temették őket. Voltak, akik ételt vittek a temetőbe, mert úgy tartották, hogy halottak napján “hazalátogatnak” az elhunytak.
Ezen a napon gyertyagyújtással emlékezünk meg halottainkról, mely egyfajta mágikus szokást idéz, segít az elhunyt lelkeknek nyugalmat találni
Ha nem jutunk ki a temetőbe, gyújthatunk otthon is 1-1 mécsest, beszélgethetünk, emlékezhetünk. Azoknak a gyerekeknek, akik elveszítettek valakit, jó alkalom a halottak napja arra, hogy fel tudják dolgozni szeretteik hiányát. Segítség lehet a szülőknek és gyermekeknek Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? című könyve, illetve Singer Magdolna: Boldogan éltek, míg meg nem haltak…és azután? foglalkoztatókönyve.
Mivel a halál az életünk része, így nem lehet tabu a gyerekek előtt sem. Erre világítanak rá az alábbi mesék is:
Hans Christian Andersen: Két gyertya
Pernilla Stalfelt: Halálkönyv (Vivandra Könyvek)
Dezső Andrea: Mamuska (Csimota)
Bartos Erika: Bogyó és Babóca alszik (Pozsonyi Pagony)
Florence Jenner-Metz: Neked írok, Apu! (Csimota)
Ha érdekel, hogy beszéljünk a halálról gyerekekkel, olvasd el az alábbi cikkeket is: